Visszhang

Híradások az idei Arcus Temporumról.

Medical Tribune - Miki és Berti

„A lemez tíz improvizált kompozíciója persze teljesen más, mint amit a megelőző éjszaka a Boldogasszony-kápolnában hallhattunk – majd’ elfelejtettem mondani, hogy a fenti eset Magyarország leginspiráltabb és leginspirálóbb fesztiválján, az Arcus Temporum Művészeti Fesztiválon történt –, de a muzsikálás szelleme ugyanaz.”

A cikk letölthető innen: www.medicalonline.hu/download.php?id=5440

 

Muzsika - Élni a jelenben

Pannonhalmán tudják, és idővel az idecsöppenő idegen is megérti, hogy a hely géniuszának titkára nem az ezer éve beépített kövekben, hanem e kövek szüntelen átrendeződésében találhatunk rá. A bencésekre bízott hely elsősorban tehát nem műemlék, nem valamiféle múzeum, bár kétségtelen, hogy az utazók Pannonhalmára elsősorban mégiscsak a „műemlék” és a „múzeum” miatt érkeznek; eltöltenek itt néhány órát, és múltra irányuló kíváncsiságukat avatott múzeumi kalauzok elégítik ki. Akik viszont itt élnek, szerzetesként akár egy életen át, gimnazistaként az év nagyobbik részében, az Arcus Temporum Fesztivál vendégeként pedig évről-évre két-három napot, azok – nyilván más-más intenzitással – a jelent élik át. A múltat idéző környezet számukra nem díszlet, nem puszta háttér egy fotóhoz, hanem lüktető és eleven realitás, lehetőség a jelen fokozhatatlan megélésére.

Molnár Szabolcs teljes cikkének eléréséhez kattintson ide.

Népszabadság - A szerzetes időivei

http://nol.hu/lap/arcok/20101011-a_szerzetes_idoivei

Építészfórum - Hely és viszony

http://epiteszforum.hu/node/16767

revizor - 2. Hangok fóruma

Az Ojsztrah számára 1968-ban komponált Hegedűszonáta Ágoston András és Csalog Gábor előadásában szólalt meg. Az enciklopédikusan sokrétű, szigorú és mégis nagyon személyes, az előadók elé rendkívüli feladatot állító szonátát félelmetes magabiztossággal és energiával játszotta a két művész; Ágoston esetében ehhez valami úgyszólván hátborzongató könnyedség is társult, a rendkívüli technikai nehézségek mintha egyáltalán nem léteztek volna számára, intonációja, artikulációja a legkomplexebb helyzetekben is hasítóan tiszta volt. Őserejű hegedülése ugyanakkor nem nélkülözte a pianók, a szordinált hangzások, a finom valőrök lírai megszólaltatásának képességét sem.

A teljes cikk eléréséhez kattintson az alábbi linkre:

http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/2628/arcus-temporum-vii-pannonhalmi-osszmuveszeti-fesztival/?label_id=3171&first=0

revizor - 1. Több mint bűn

A következő darab, az Apoklisis  árnyalatnyi lazulást sem hozott a koncert színvonalában. Nekem magamnak ez a Furrer-kompozíció volt a kedvencem a hat közül, de semmit sem tudnék ellene vetni, ha valaki a zongoradarabokat vagy a három dalciklus valamelyikét sorolná első helyre. A basszusklarinét, e csodálatos hangszer lehetőségeinek ihletett és határokat ostromló feltérképezése úgyszólván már fájdalmasan szép lehetőségek hosszú sorát tárta föl, minden regiszterben és a zörejek világában is. Szívből sajnáltam, hogy nem lehetett – mint Haydn és Beethoven idejében szokásos volt – az egész darabot mindenestül megismételtetni; bár ez, ha jól sejtem, kimerítette volna a kegyetlen bánásmód fogalmát a két nagyszerű előadóval szemben. Az a makulátlan tisztaság, hangszépség és mindenekfölött az a tökéletes intonációs és zenei összhang, amely a ráadásul, előírás szerint, a rendelkezésre álló tér két szélén elhelyezkedő két játékos között megvalósult, egészen különleges élményt jelentett. Abban bízom, hogy Rozmántól Dumitrachéval vagy mással, de hallani fogjuk még ezt a rendkívüli darabot.

----

A hatalmas C-dúr nyitódarab fegyelme és nyugalma, az a-moll briliáns virtuozitása és tündéri villódzása és a fúga dévajsága, az f-moll tétel hangi puhasága és varázslatos billentése, majd nagyszabású fokozása, az Esz-dúr korál fensége, s végül a d-moll prelúdium és fúga makulátlan emelkedettsége – mindez együtt olyan teljesítmény volt, amilyet csak a legnagyobbaktól szoktunk hallani. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Skuta a késő esti koncert előlegeképpen egy kis dzsessz-improvizációt játszott ráadásként, akkor ebből egy olyan izgalmas művészegyéniség képe kerekedik ki, akit, belátom, több mint bűn: hiba volt eddig nem ismerni.

A teljes cikk eléréséhez kattintson az alábbi linkre:

http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/2623/arcus-temporum-vii-pannonhalmi-osszmuveszeti-fesztival/?label_id=3171&first=0

Új Zenei Újság - Arcus Temporum Fesztivál

Mindezek fényében talán nem is meglepő, hogy a hazai fesztiválmezőnyből magasan kiemelkedő, a maga formálta kereteket egyre magabiztosabban kitöltő, sajátos koncepcióját egyre tökéletesebben magvalósító Arcus Temporum Művészeti Fesztivál is komoly változások előtt áll, melyből már az idei – bizonyos szempontból átmenetinek tekinthető – rendezvénysorozat is megsejtetett valamit.

A teljes cikk eléréséhez kattintson az alábbi linkre:

http://www.mr3-bartok.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=10606&Itemid=39

café momus - Egy kortárs, egy klasszikus

A hétfő délelőtti záró koncerten (a kápolnában) bemutatott, 2006-ban írt Lotófagos I. méltó megkoronázása volt a Furrer-művek pannonhalmi sorozatának. A cím az Odüsszeiában szereplő lótuszevőkre utal, akik azért esznek, hogy felejtsenek. A megrázóan szép mezzoszoprán szólót egyetlen nagybőgő kíséri. A női hang (ezúttal nem suttogás és beszéd, hanem többnyire szótagokra tördelt, de hagyományos értelemben vett ének) és a mély vonós hangszer kontrasztját minden elképzelhető leleménnyel és hagyományos értelemben vett szépséggel kihasználó darab megszólaltatásában Hélène Fauchère ismét remekelt, sőt, nyugodtan mondhatom, hogy még előző napi ragyogó produkcióját is túlszárnyalta. Méltó társa volt Uli Fussenegger a nagybőgőnél. Ezek a komolyzenei koncertek legszebb pillanatai, amikor a tökéletesen felkészült előadók maradéktalanul azonosulnak a megszólaltatott művel. És a hatalmas sikerből ítélve ez volt az a pillanat, amikor a fesztivál közönsége egyértelműen szívébe zárta Beat Furrer megalkuvás nélküli zenéjét.

A teljes cikk eléréséhez kattintson az alábbi linkre:

http://www.momus.hu/article.php?artid=5668

Fidelio.hu - Idő-szerű elmélkedések

Miután a fesztiválvezetőség tavaly húzott egy merészet, s olyan mesterek (Johann Sebastian Bach és Giya Kancheli) közé igyekezett ívet rajzolni, akiket több mint két évszázad választ el egymástól, várható volt, hogy a programfelelősök előbb-utóbb ennek az ellenkezőjét is megkísérlik. Azaz két olyan komponista egymás mellé helyezését, akiknek munkássága "kronologikus nézőpontból" csaknem teljesen összeér, mondanivalójuk, s eszköztáruk tekintetében mégis úgy különböznek egymástól, mintha más (zenetörténeti) korok szülöttei lennének.

A teljes cikk eléréséhez kattintson az alábbi linkre:

http://fidelio.hu/klasszikus/kritika/arcus_temporum_kritika_2010

Népszabadság - Pannonhalma időívei alatt

Az Arcus Temporum valószínűleg Magyarország egyik legjobban átgondolt, legeredetibb fesztiválja. Különös izgalma az is, hogy a hétköznapokon zárt kolostor világában született, a pannonhalmi bencések szellemi nyitottságával.

A teljes cikk eléréséhez kattintson az alábbi linkre:

http://nol.hu/lap/kult/20100824-pannonhalma_idoivei_alatt

Szlovák visszajelzés az Arcus Temporumról

http://kultura.sme.sk/c/5511661/madarske-konvergencie-v-opatstve.html